„Az ősember a mosás, berakás, szárítás gondolatára valószínűleg csak hangos morgással válaszolt volna. De amikor elkezdett járni es a felesleges szőrzetét elvesztette, rájött arra, hogy a fején lévő szőrös valami bizony ápolásra szorul.”
Történelmi írások és köbe vésett képek igazolják, hogy már az egyiptomiak nagy hangsúlyt fektettek külsejükre és a megjelenésükre. Kleopátra legendás kecsketejes fürdőjének híre napjainkig fennmaradt. A hajápolás is Kleopátra idején vált fontossá, állítólag a fodrász volt az egyik legfontosabb háziszolga.
I.e. 5000 környékén az apródfrizura, vagy a hosszú loknikba rendezett haj volt a divatos. Ekkoriban késztültek el az első parókák is.
A görögök az istenek ajándékának gondolták a hosszú hajat, amiben a férfiak erejét és lelkét vélték felfedezni. A felsőbb rétegek a határozott megkülönböztetés érdekében a rabszolgáknak nagyon rövidre nyírt hajviseletet írtak elő. A hölgyek hosszú hajkoronájukat szalagokkal copfba vagy kontyba kötötték.
A római császárok idején a nők körében a szőke hajárnyalat volt divatos. Izgalmas kérdés, vajon hogyan érték el, hogy szőkék legyenek az amúgy fekete és barna hajú dél európai hölgyek?
A világi hölgyek a következővel próbálkoztak: tojássárgáját kamillával és sáfránnyal keverték össze, majd sós tengervízzel hígították, és ezzel mosták meg hajukat. A ragacsos massza megszáradva es kifakulva a deli nap vakító fényét kölcsönözte a hajnak. Legtöbbször ez a pakolás sem módosította a sötét hajuk színét, éppen ezért a harcosok a a Germániából behurcolt rabszolgák szőke hajából készítettek parókát kedvesüknek.
Germániában a férfiak állig érő sörényt viseltek, a homlokot frufru díszítette. A fiatal lányok általában szabadjára engedték tincseiket, de tiszteletre méltó házas asszonyoknak feltűzve kellett hordani a hajukat.
A frankoknál a hosszú haj a királyok előjoga volt. A középkorban a férfiak túlnyomórészt hosszú, göndör hajat viseltek, a XIV. századtól kezdődően pedig rövidet. Szüzességük jeleként a fiatal, még hajadon nők szabadon, vagy hosszú, fonott copfokban hordták hajukat. Házasságban élő nőknek a hajat kis sapka vagy más fejfedő alá illett rejteni.
A romantika és a gótika idején, valamint a reneszánsz korában a fonott copfok, a művészi fejfedők, és a borotvált homlokok, loknik, puha kontyok jöttek divatba.
A barokk korban, mint azt több műalkotásban is láthatjuk, gyöngyökkel díszített és brokátokba kötött, fésűkkel, hajékekkel díszítették a nők a frizurájukat. És a frizurák szépen lassan elkezdtek hihetetlen magasságokat ölteni. A legdivatosabbak a toronymagas parókák voltak.
A haj- és testápolás a középkorban idegenül hangzott. Főként Franciaországban az átható szagokat erős illatú parfümökkel ellensúlyozták. A magas haj érdekében a hölgyek nagy ünnepek előtt ülve aludtak, nehogy kár érje a frizurájukat. Néhány királyi vendéglátónak meg az ajtónyílásokat is meg kellett magasítani, hogy a hajból épített tornyok épségben bejussanak a bálterembe. Rögzítéshez búzát és rizsport használtak.
A paróka alatt hemzsegő tetveket speciális pálcikákkal vakargatták.
Az első por alakú sampont Hans Schwarzkopf fejlesztette ki 1903-ban. Ezt megelőzően — bár robbanásveszélyes volt – benzint, színszappant, citromot, kamillát vagy ecetet használtak a hajpompa tisztítására. Csak 1927-ben jelent meg az első folyékony sampon.
A XX. század kezdetén a frizuradivatban is bekövetkezett a szabadság. Az emancipáció színre lépésével a nők végleg levágták régi copfjaikat. Szabad volt azt hordani, ami tetszett. Mégis léteztek trendek! A 20-as években az apródfrizura vált divatossá. Coco Chanel új irányt mutatott a nőknek, megjelent a nadrágviselet és a rövid haj sem volt már a férfiak kiváltsága.
A harmadik birodalom a szükséges hajviseletet is megkövetelte. A jólfésült, tisztességes és hagyománytisztelő frizura illet a német nőkhöz. A férfi, ha kicsit is adott magára, a tarkóját rövidre nyíratta a felső haj lehetett kicsit puhább esésű. A háború után a hullámos lett a divat az ismert hollywoodi dívák által viselt frizurák hatására.
Az ötvenes években míg a nők körében Marylin Monroe kavarta fel a kedélyeket és változtatta meg az addig divatos,hajviselést, a férfiak körében is hódítani kezdett az úgynevezett Elvis-frizura.
Majd a 60-as években új stílus jelent meg: ez volt a gombafej Beatles-módra. A 70-es évek a háború ellenzőit késztették protestálásra. Ellenzéki beállítottságot jelentett az ápolatlan bozont, az afro-kinézetü hajzuhatag.
A hippi-korszak után a 80-as évek ápolt frizurái következtek: a brit hajfodrász, Vidal Sasson szerint a haj hulljon úgy, ahogy nő. Az ötpontos hajvágás után a hajat megrázva mar készen is volt a frizura. Emellett azonban az brit újhullám hatása is jelen volt, a punkról nem is beszélve.
A kilencvenes években volt minden: fényesre polírozott férfikoponyáktól kezdve az aszimmetrikusan vágott női frizuráig.
A 21. század divatja pedig már meghatározhatatlan. Visszajönnek régi vonalak, festett, melírozott hajak, férfiaknak nőies, nőknek férfias formák. Agyonlakkozott frizurák, vagy épp természetes kinézet — már minden lehetséges, ami elképzelhető és megvalósítható.
Szépségszakma
Kerti Eri
by Eri Kerti